A nyaktilót 225 éve használták először
Kétszázhuszonöt éve, 1792. március 25-én fogadta el a francia Nemzetgyűlés a halálos ítéletek végrehajtási eszközeként a nyaktilót, a guillotine-t. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:
A kivégzőeszközt a használatát javasló Joseph Ignace Guillotin francia doktorról nevezték el, de a közhiedelemmel ellentétben a feltalálás "dicsősége" jóval korábban élt elődeit illeti. Hasonló elven működő szerkezetet állítólag már az ókorban is ismertek, a középkorban pedig a brit szigeteken használták alkalmanként (a hóhérbárd és az akasztófa mellett) a nemesi születésű bűnösök halálos ítéletének végrehajtására. A skótok büszkén hirdetik, hogy az ő Maiden (Szűz) néven ismert nyaktilójukkal végezték ki 1581-ben James Douglas Morton régenst, aki a legenda szerint maga rendelte el a gépezet megépítését. Az elsőbbséget az olaszok is magukénak követelik, mert hiteles feljegyzések szerint 1486. december 10-én, majd 1495. augusztus 11-én Nápolyban ketten is kénytelenek voltak fejüket a nyaktiló itáliai változatának kése alá hajtani. Az viszont kétségtelen tény, hogy az elmés szerkezet pályafutása a nagy francia forradalom idején ívelt fel, rendszeres alkalmazását pedig Guillotin javasolta.
Guillotin 1738-ban Saintes városában született, és már fiatal korában kitűnt értelmi képességeivel. Eleinte jezsuita tanár volt, de később kilépett a rendből, orvosnak tanult, majd a párizsi egyetemen kapott katedrát. 1788-ban röpiratot tett közzé a harmadik rendről, melynek hatására az 1789. július 14-i forradalom után összeülő nemzetgyűlés tagjává választották. Az új büntető törvénykönyv készítésekor kiállt a bűnhődés egyenlősége mellett, vagyis hogy az ítélet kiszabásakor ne vegyék tekintetbe a bűnös társadalmi állását.
A derék doktor 1789. október 10-én, majd december 1-jén is javasolta, hogy a kivégzéseket az addig szokásos embertelen és kegyetlen akasztás, megégetés, felnégyelés, vízbe fojtás helyett a "fájdalommentes" lefejezés révén hajtsák végre, hogy az áldozatot megkíméljék a szenvedéstől élete utolsó pillanatában. "A nehéz szavak kimondására emberbaráti érzések indítottak" - mondotta Guillotin beszéde végén, aki a halálbüntetést szíve mélyéből ellenezte, és azt remélte, a humánusabb metódus csak első lépés lesz annak eltörlése felé.
A nemzetgyűlés a kezdetben gúnykacajjal fogadott indítványt 1792. március 25-én elfogadta, érdekesség, hogy leghevesebb ellenzője a későbbi jakobinus terror vezéralakja, az ekkor még a halálbüntetés eltörlését követelő Robespierre volt. A francia szerkezet tervezésével és kivitelezésével egy Antoine Louis orvos vezette bizottságot, egy német hárfakészítőt és a párizsi főhóhért bízták meg, a nyaktilót ezért kezdetben Louisette-nek hívták, a guillotine elnevezés egy királypárti gúnydal nyomán terjedt el. A legenda szerint azt az amatőr lakatos XVI. Lajos javasolta, hogy a lezuhanó penge ne félhold alakú, hanem ferde legyen.
A hírhedett szerkezet egy emelvényen állt, amelyhez 24 lépcsőfok vezetett fel. A két függőleges gerendaoszlopot felül egy keresztgerenda tartotta össze, a függőleges gerendák bevágásában egy ferdén elhelyezett, nehezékkel ellátott bárd mozgott fel s alá. Az elítéltet a két oszlop közötti alsó deszkára kötözték, fejét pedig egy kerek nyílásba szorították úgy, hogy a lezuhanó bárd elválaszthassa a törzstől.
Miután a szerkezetet kielégítő eredménnyel próbálták ki holttesteken, 1792. április 25-én felállították a párizsi Greve (ma Chatelet) téren, a zuhanó bárd alatt először egy Pelletier nevű országúti rabló feje hullott a fűrészporos kosárba. A forradalom zavaros évei alatt a nyaktiló keveset pihent, az elítéltek hosszú sorában talán a legnevesebb Franciaország királya, XVI. Lajos volt, akit 1793. január 21-én fejeztek le. Az uralkodó után felesége, Marie Antoinette, számtalan arisztokrata, később a forradalom vezetői - Danton, a girondisták, majd a jakobinusok, Robespierre és Saint-Just fejét is felmutatta a bakó a tömegnek. A kivégzettek számát 18 és 40 ezer közé teszik, az ítéletek végrehajtása valóságos népünnepélynek számított, olykor még programot is nyomtattak a "fellépők" névsorával, s gyakran verekedések törtek ki a legjobb helyekért.
A sors fintora, hogy Guillotin igen közel állt ahhoz, hogy saját bőrén tapasztalja meg az általa javasolt kivégzési metódus humánus voltát: csak Robespierre bukása mentette meg a már kimondott halálos ítélet végrehajtásától.
A francia argóban csak "Az özvegyként" emlegetett szerkezetet Franciaországban a huszadik század közepéig használták, igaz egyre ritkábban. Az utolsó nyilvános kivégzésre 1939-ben került sor, ezután a börtönökbe száműzték a guillotine-t, amelynek bárdja utoljára 1977. szeptember 10-én sújtott le egy elvetemült gyerekgyilkos nyakára. 1981 szeptemberében a párizsi Nemzetgyűlés eltörölte a halálbüntetést, Guillotin doktor "találmánya" végleg a múzeumokba került.
A nyaktiló Németországban is komoly "karriert" futott be, természetesen gyorsabb és továbbfejlesztett változatként. A náci Harmadik Birodalomban még 20 darab működött belőlük, így végezték ki a Hitler-ellenes Fehér Rózsa diákmozgalom vezetőit is. Kevéssé ismert, de a nyaktiló bevezetését fontolgatták az Egyesült Államokban is, de végül a vilamosszék mellett döntöttek.
